Úgy tűnik, mostanra lassan minden fontos szakmai és nem szakmai oldal, nyomtatott és online médium megírta a maga igazát arról, mit gondol a Kenderesi ügyről. (Aki esetleg nem tudja, miről van szó, olvassa el az Index cikkét itt.)

Vártam én, nagyon vártam, hogy ez alatt a több, mint egy hét alatt valaki felvesse azokat a kérdéseket, amik engem foglalkoztattak, de mivel nem találtam, kénytelen vagyok megírni magam. (Ha valaki mégis tud hasonló elemzésről-okfejtegetésről, ami ráadásul az enyém előtt született, kérem, küldje át a linket - köszi.)

Kenderesi Tamás tehetséges, világversenyeken és olimpián is bizonyított, sikeres úszónk. A híres "sajtburesz" király. Ezen az idei világbajnokságon ugyan 200 pillangón "csak" 8. lett a döntőben, de tegyük hozzá, hogy térdszalag szakadással nem olyan könnyű versenyezni...ezért minden elismerés megilleti.

Az úszásban elért eredményein túl még arról is "híres" (és ezt mára már a wikipedia oldala is tükrözi), hogy az idei világbajnokság alatt Kwangdzsuban szexuális zaklatással vádolták, mert egy szórakozóhelyen megérintette egy ottani lány fenekét. Illetve nem, megfogta. Vagy nem? Most megérintette vagy megfogta? Esetleg véletlenül hozzáért és gyorsan elnézést kért? Vagy csak "meggondolatlan mozdulatot tett"? Költői kérdések...

Látta ezt bárki azok közül, akik véleményt formálnak? Nem. Ohh, kérem, hát van videó felvétel is. Látta ezt bárki is? Sajnos azt sem.

A történtekről tulajdonképpen csak a publikus részeket tudjuk. Előállították, mert egy szórakozóhelyen egy koreai lány feljelentette, szexuális zaklatás a vád, nem hagyhatta el az országot, amíg az ügyész gondolkodott a vádelemésen, nem voltak nála iratok, talán ittas is volt, stb. Arról, hogy KONKRÉTAN MI TÖRTÉNT, ott a szórakozóhelyen, vajmi keveset tudunk. Amit tudni vélünk, annak a forrása valójában nem más, mint egy nyilatkozat, amit Kenderesi Tamás adott ki (?) az ügyről.

Íme, szó szerint.

Biztos vagyok benne, hogy mindenkiben rengeteg kérdés felmerült a koreai rendőrségi esetem kapcsán. A félreértések elkerülése végett szeretném megosztani, mi történt valójában. Szombat éjszaka, egy szórakozóhelyen a mellékhelyiségből visszafelé haladva a táncparkett felé hozzáértem egy, a pultnál álló koreai táncoslány fenekéhez. Meg sem álltam mögötte, talán egyetlen meggondolatlan mozdulatot tettem, ami miatt az érintett lány komolyan megharagudott, és feljelentést tett ellenem. A tisztánlátás végett szeretném leszögezni, hogy nem tapogattam, nem fogdostam a tömegben a 18 éves lányt. Megértve a helyzet komolyságát, teljes együttműködést tanúsítottam mindvégig.
A rendőrségen közölték, hogy az esetről a biztonsági kamera felvétele rendelkezésükre áll, igaz, ezt nekem nem mutatták meg. Ezek alapján őszintén bízom abban, hogy igazolást nyernek a szavaim, miszerint nem követtem el semmilyen súlyos vétséget. Azt viszont valóban meg kell értenem, hogy -minden szándékosság nélkül- megsértettem bizonyos erkölcsi normákat, amely a helyi értékrend alapját képezik.
A történteket sajnálom, a koreai lánytól szeretnék személyesen elnézést kérni, amennyiben valóban megbántottam. A szexuális zaklatás vádját viszont teljes mértékben visszautasítom.
(forrás: Kenderesi Tamás Facebook oldala)

Szeretnék kiemelni néhány - számomra fontosnak tűnő - mozzanatot a fenti szövegből.

Először is, ezek nem egy 22 éves fiú szavai. Bármilyen tehetséges úszónk is Kenderesi Tamás, véleményem szerint ezt a nyilatkozatot nem ő írta, hanem valaki más. Feltehetőleg egy kommunikációs szakértő, akit az Úszó Szövetség - hogy segítsen a bajba jutott úszónak, és minél kisebb galibával megússzák ezt a sportdiplomáciai incidenst - felkért, hogy tanácsaival és munkájával oldja a helyzetet. A könnyen félreértelmezhető - és ezért nagyon könnyen is védhető - megfogalmazások ("talán egyetlen meggondolatlan mozdulatot tettem"), a szakzsargon ("szeretném leszögezni", "megértve a helyzet komolyságát, "igazolást nyernek a szavaim", stb.) mögött egyértelműen egy felnőtt szakember áll, valószínűleg szintén férfi. Ez utóbbi nem a gender-hiszti miatt baj, hanem azért, mert egy erősen patriarchális berendezkedésű társadalom férfi szülötte még ha kommunikációs szakember is, akkor sem érzékeli a különbséget a "megsértettem bizonyos erkölcsi normákat, amely(ek) a HELYI ÉRTÉKREND alapját képezik" és a "megsértettem bizonyos erkölcsi normákat" megfogalmazás között. És mivel nem érzékeli, az első verziót írja le a második helyett, és azt adja egy 22 éves fiatal sportoló szájába, akinek erre akár a (sport)karrierje is rámehet.

Abban a pillanatban ugyanis, hogy publikus lett az írás, minden létező női fórum és minden, a nyári uborkaszezontól kitikkadt újságíró piranhaként vetette rá magát a témára - ami valószínűleg csak tovább rontott a sportoló helyzetén. A gyökérprobléma, úgy vélem, ebből a két dologból fakad:

1) Az, hogy nemtől függetlenül (!) nem érintünk meg idegent a másik kifejezett beleegyezése nélkül, nem csak a HELYI értékrend alapját kellene hogy képezze, hanem a magyarét is. Szinte havonta jönnek szembe olyan sztorik, amikből látványosan kiderül, hogy ezen még van mit dolgoznunk sajnos...remélhetőleg ennek a 22 éves fiúnak is bevésődik a szabály egy életre. (Kár, hogy így kell megtanulnia.)

2) Ha már nyilatkozatot adnak ki, és azt nem a sportoló írta, ne adjuk a szájába, mert ezt a nüansznyi különbséget (a szöveget nem Kenderesi írta) az elenyésző kisebbség szúrja csak ki (vagy csak én?!). A magyar szurkolók, gyermekeiket az uszodai "szexuálisan túlfűtött" légkörtől féltő szülők, az "internet népe" és a női jogok élharcosai csak egy újabb bizonyítékot látnak benne arra nézve, hogy az úszósport valóban egy botrányos sportág.

Fényévekkel jobb lenne Kenderesi helyzete jelenleg, ha

- a nyilatkozatot hivatalosan is a MÚSZ vagy annak szóvivője/kommunikációs felelőse adta volna ki az üggyel kapcsolatban, és nem maga Kenderesi Tamás

- ha kimaradt volna a szövegből a "helyi értékrend alapját képezik" kifejezés.

Félreértés ne essék: az, hogy Kenderesi hibázott, nem kérdés. Nyilván vállalnia kell érte a felelősséget (pénzbüntetés, fegyelmi eljárás, stb.) Az, hogy nyilatkozni kellett az ügyben, az sem volt kérdés. De ha már baj van, és abból a lehető legjobban kell kijönni, az úszóknak nagy szerencséjükre kéznél van egy - a válsághelyzet kezelésében a nyilatkozatírónál sokkal tehetségesebb - szakembere.

Dr. Sós Csabának hívják, és történetesen épp ő a szövetségi kapitány is. Első kézből értesül mindenről, ami az úszóválogatott körül történik, bizonyára Kenderesi sztoriját is jobban ismeri, mint mi, kívülállók. Érdemes megnézni, hogyan nyilatkozik akár a tévében, szakmai szempontokat elemezve egy úszás kapcsán, akár egy ilyen válsághelyzetben. Egyszerűen zseniális, és eleddig ő az egyetlen, aki a szülőkön, barátokon/barátnőn, ismerősökön, családon kívül nyilvánosan is támogatja, védelmébe veszi az úszót.

"Nekem ez a gyerek kell." - mondja, és csak helyeselni tudunk, mert mi sem szeretnénk elveszteni egy tehetséges sportolót (előre is elnézést, de egy 22 éves, még félig gyereket), azért, mert amikor bajba került, nem a megfelelő segítséget kapta (a felnőttektől, akiknek az a dolguk, hogy ebben a helyzetben támogassák, segítsék, és úgy kérjék számon a tetteiért, hogy abból okuljon, tovább tudjon lépni, és többé soha ne kövesse el ugyanezt a hibát még egyszer.)

Hajrá úszósport, hajrá Kenderesi Tamás, hajrá magyarok!

ui a szövetségnek: Ha ezt a történetet a sportoló nem tudja önerőből feldolgozni (amire azért lássuk be, van némi esély) - ugye kap segítséget?